A színházművészet, mint indirekt segítési módszer megjelenése, a hajléktalan ellátás lehetséges segítő technikái között.
Támogatás
Csoportunk, a hajléktalan ellátás segítő technikáinak hiányosságát, egy Magyarországon megvalósult alternatív, indirekt művészetterápiás módszert kívánja pótolni.
Ez a színházművészet, ezen belül az amatőr színjátszás megjelenése az ellátási formában.
A színpad közel 25 éves működése alátámasztani látszik egy innovatív megközelítését a segítésnek. Ez az indirekt segítő módszer új eszközt kínál a hajléktalan ellátásban alkalmazott technikáknak.
Ez a technika nem a pszicho, és - szociodráma eszközeit használja fel a segítésként, hanem a játszó belső képességeit, tartalékait kívánja előhívni.
A csoportba kerülő kliensek java része (egy két kivételtől eltekintve) nem rendelkezik játszói tapasztalatokkal. Jellemzi őket számtalan hajléktalansági attitűd (laza kapcsolati rendszer, bizalmatlanság, tagadás, hárítás, alkohol probléma stb.), a társadalmi margó szélére sodródtak, megoldó képletük szűkös, sok esetben rossz a konfliktuskezelésük. Társas kapcsolatuk laza, az értékek megtartása nem, vagy nehézkesen megy.
A klienssel folytatott színpadi munka egy indirekt segítési forma, hiszen a játszó a szerepek megformálásának hozadékaként lassan leveti a hajléktalansági attitűdjeit, a külvilághoz való viszonya lassan megváltozik, könnyebben létesít kapcsolatot a rendezett körülmények között élőkkel, könnyebben kilép a hajléktalan létből.
Az évek tapasztalata azt látszik alátámasztani, hogy az a játszó, aki megkísérli a visszailleszkedést a társadalomba, kudarc esetén, mintegy „fészekre” visszatalál, mivel fontos és megélt ez a biztonságos közeg, szükséges számára a csoport segítő ereje. Elrugaszkodási pontként is használja.
Munkánk fontos része az a rendszeres színjáték és munka, melyet általános iskolásokkal valamint állami gondoskodásban élő gyermekekkel végeznek évről-évre.
A gyerekek információi és tudásanyaga a hajléktalanságról hiányos, viszont a közös művészeti munka folyamán megváltozik a viszonyuk a hajléktalanokkal. Ez a tapasztalat hosszú távú befektetés, mert ezek a gyerekek felnőttként kevesebb előítélettel rendelkeznek a hajléktalanokkal szemben és saját gyermekeiknek már ezt a tudást adják tovább. A hajléktalanok pedig, a közös munka során átlépik azt a kirekesztettség határát, amit a hajléktalan lét jelent.
A fenti bemutatkozás, csak kis szeletét mutatja be a csoport szerteágazó munkájának, de jó eséllyel figyelem felkeltő hatással bír az érdeklődő számára.
